A regény egyébként nem azé.

Azaz egy könyvön keresztül bármi megtörténhet. elolvasott Ferrante könyv után már meg sem kell lepődnöm, hogy megint egy lelki mélyrepülésbe, a nő lélek rejtelmeibe való pokoli kemény alászállásra vitt el engem az írónő. Az elbeszélése, mintha a barátnőim meséltek volna egy nyaralás alatt. Akkoriban úgy éreztem, megfulladok, és már magamat élem fel. Milyen botorság azt képzelni, hogy megnyílhatunk a gyermekeinkne.

Ehhez gyorsan be is szereztem egy A5-ös filofaxot, a Simple Stories Carpe Diem plannerét, kacsatojás-kék színben. Az első hétre esett Barni születésnapja, így egyértelmű volt, hogy fotó is kerül bele. Egyelőre nagyon élvezem, remélem, megmarad a lelkesedés.

Pettigrew őrnagy iránt már az első oldalon szerelmet éreztem, ami kitartott egészen az utolsó oldalig. És A jégben edzett férfi.

De itt van még egy kép, hogy lássátok, milyen rohadt menő közben. Köcsög motivációs videókat nézek, meg mantrázom magamban a Dűnéből az obskúrusat, de mintha semmi sem akarna történni. Pedig én csinálnám, de nem tudom már, mit. A fenti videó linkjét már régóta őrizgetem, végre lett értelme. Érdekes viszont a teológiai és hittörténeti vonala a szövegnek, de ezt egy ponton elnyomja az itt-ott erő.

Irodai egypercesek - Christmas party. Idén szerdán tartottuk a céges Christmas partyt. Filomena úgy harangozta be, hogy ez lesz eddigi életünk legjobb bulija, mert ő aztán tényleg kitett most magáért, és ilyen még nem volt. Ebből kifolyólag persze mindenki megörült, amikor a busz begördült a parkolóba, és megláttuk a kastélyt az út végén. Wednesday, 11 December 2013. Akik nem szeretik Angliát, azok sokszor az időjárásra panaszkodnak.

Minden ami könyv, mindenkinek aki könyvmoly. Hermann - Expressz ajánlott! Gondoltátok volna, hogy januárban volt utoljára poszt-turkáló. Nak nemrég jelent meg egy újabb regénye magyarul, a Dominó.

Valószínűleg ez az a téma, amelyet legtöbbször tologattunk ide-oda, de végre csak elérkezett az az epizód, amelyben kitárgyaljuk Joss Whedon. Popkult, csajok, satöbbi.

A blog címe becsapós, ugyanis nem rossz könyveket tartalmaz, hanem Ross által olvasott könyveket. Köszi a tippet, akkor rágom addig a körmömet. A vénember visszavág - Az utolsó gyarmat.

Talán nincs annál felemelőbb érzés, mint mikor az ember egy tökéletes könyvet olvas és ezzel egyetemben nincs annál hálátlanabb dolog, mint arról a könyvről írni. Már így előjáróban is annyit azért elmondanék, hogy a Mi Utcánk-ből én csak faragni tudok. Érdemben hozzátenni, szerintem nem csak én, hanem senki sem tud. Még mindig nem jutottam dűlőre, hogy kampányoljak-e amellett, hogy legyen kötelező olvasmány, hiszen annyira! Inkább olvasd el az idé.